Gyermekkori lázcsillapítás tényei és tévhitei

Minden szülő kétségbeesik, mikor gyermeke beteg lesz. Mindenki szeretne megtenni mindent a gyors gyógyulásért. Kérdés, mi az a minden? Sok betegség kísérő tünete a láz, melynek csillapítása körül rengeteg a tévhit.

Kell-e csillapítani valóban a lázat és ha igen, mekkora hőfoknál? Mikor kell orvoshoz vinni a lurkót, várhatunk-e az orvosi vizsgálattal és beavatkozással? Lehet-e akkora bizalmunk szülői kompetenciánk felé, és gyermekünk szervezete felé, hogy csak akkor avatkozzunk be, mikor feltétlenül szükséges?

Megannyi kérdés, többségében elbizonytalanító, idejét múlt válaszok.

Az alább olvasható interjúban tisztánlátásunkat Dr. Szijjártó László, gyermekgyógyász szakorvos, specialista segíti. Nagy örömömre szolgál, hogy erről a nagyon fontos témáról vele készíthettem interjút.

A láz körül rengeteg tanács, ajánlás hangzik el orvosi körökben, leggyakoribb a láz minél hamarabbi csillapítása. Oltás beadását követően is automatikusan mondják a szülőknek, hogy adjanak be egy kúpot a gyereknek, mert lehet, hogy felmegy a láza, előzzük meg a bajt. Tényleg olyan nagy baj a hő emelkedése, a láz? Mi történik ilyenkor a gyermek szervezetében? 

A láz önmagában nem veszélyes. Láznak az átlagosnál magasabb testhőmérsékletet nevezik, melyet szervezetünk fokozott hőtermeléssel és a hőleadás csökkentésével ér el. Oka az agy hőszabályozó központjában a kívánt testhőmérséklet magasabbra állítása. Ezt a betegségek során képződő lázkeltő anyagok (pirogének) végzik. A szobai termosztát felcsavarásához szokták hasonlítani. Ez azt is jelenti, hogy nem egy folyamatos véget nem érő hevülésről van szó, hanem egy magasabbra állított testhőmérsékletről. Ez normál esetben, ha nem akadályozzák a test hőleadását, sosem emelkedik 41,7 fok fölé. Kb. 30 éve tudhatjuk, kutatási eredményekből, hogy a láz a szervezetünk védekező reakciója es számos kedvező hatása van, melyek valószínűleg elősegítik a gyógyulást.

Sok szülő nem csillapítja a lázat, mert ösztönei, benső hangja mást sugall, ám megkapják a felelőtlen minősítést. Ön mit gondol erről az anyai belső szóról?

A lázat nem kötelező gyermekeknél csillapítani, így nemcsak, hogy udvariatlanság, de egyenesen butaság a lázat nem csillapító szülőt felelőtlennek tartani. Szép, ha valaki ezt ösztönösen megérzi. De az orvoslásban szerencsére mára már egyre nagyobb teret nyernek az ésszerű, bizonyítékokkal megalapozott ismeretek, praktikák. Azt gondolom, hogy a szülők is akkor járnak el a leghelyesebben, ha döntéseiket, ahol csak lehet, ésszerűen, jól alátámasztott bizonyítékok alapján formálják, s az ösztönöket, megérzéseket ott használják, ahol nem áll rendelkezésünkre még elég bizonyíték.

Mi az az élethelyzet, hőfok, mikor szükségessé válhat a láz csillapítása? Más elbírálás alá esik a lázgörcs, mint egy "sima" lázas állapot?

A lázat, hőemelkedést akkor ajánlott a korszerű orvosi ismeretek szerint csillapítani, ha rossz közérzettel, fájdalommal jár. Más szóval a lázcsillapítás célja a gyermek közérzetének javítása, komfortjának fokozása, nem a testhőmérséklet bizonyos szint alá csökkentése. Ezért nem akkor javasolt a csillapítás, ha mondjuk 38,5 vagy 39 fok fölé emelkedik a testhő, hanem akár már 37,5-nél  is, ha a gyermek azt rosszul viseli, nyűgös. De találkozunk gyakran magas lázas gyermekekkel, akár 40 fok feletti testhőmérséklettel is, akik jól kipirultan, talán kissé szolidabban, de békésen játszanak, és láthatóan nem szenvednek a láz miatt. Nekik nem érdemes lázat csillapítani. Persze vannak kivételek. Ritka betegségeknél, mint epilepszia bizonyos fajtái, anyagcsere betegségek, súlyos szívbetegségek, javasolt lehet a láz korai csillapítása. Ezen betegségeknél általában azt gondoljuk, hogy a láz rontja a gyermek helyzetét. Megjegyzem, hogy erre sem áll rendelkezésünkre zömében meggyőző bizonyíték, de óvatosságból ezen betegeknél még javasolt a láz csillapítása. Ellentétben a lázgörcsös gyermekeknél, ahol egyértelmű kutatási eredmények alapján már évek óta nem szerepel a kezelésükben a láz csillapítása. Bizonyítást nyert, hogy a láz csillapításával nem lehet a lázgörcsöt megelőzni. Ez a kötelezően ajánlott lázcsillapítás mellett leggyakrabban felhozott érvet cáfolta meg.

Sokan félnek a (magas) láztól. Az agy károsodása, szívmegállás, maradandó sérülés a leggyakoribb ijesztő következményei a "nem kezelt" és időben nem csillapított láznak, melyet az orvosi rendelőben hallani lehet. Ezeknek mekkora a valóságtartalma?

Semmi. Sajnos világszerte számos téves eszme kering a láz veszélyeiről, melyek közül felsorolt itt párat. Ezek teljesen megalapozatlanok. Még látszólag logikusnak tűnő esetekben is sorra kiderül, hogy a láz nem okoz kárt, nem rontja a beteg helyzetét. Pl. Súlyos vérmérgezést okozó fertőzésben (szepszis), sokkos állapotban bevett gyakorlat volt a test hűtése, arra gondolva, hogy ezzel csökkentik az élet-halál határán lebegő szervezet terhelését, csökkentik az oxigén igényt, energiafelhasználást. Először állatkísérletek, majd embereken végzett klinikai vizsgálatok igazolták, hogy ez az igen logikusnak tűnő gyakorlat nem segít, sőt rontja az életben maradás esélyét.

Mi a véleménye a hűtőfürdőről, hideg vizes lepedőbe csavarásról? Gyermekkoromból emlékszem még erre az eljárásra, nem jó emlékeim kapcsolódnak ehhez.

Ha elfogadjuk, hogy a láz önmagában nem veszélyes, s hogy a csillapítás indoka csupán a láz okozta kellemetlen közérzet, s célja ennek javítása, a láz okozta szenvedés enyhítése, akkor minden olyan lázcsillapító eljárás, bármennyire is hatásos vagy mellékhatástól mentes, mely a betegnek kellemetlen élményt jelent és szenvedését csak fokozza, kerülendő. Én is jól emlékszem, mennyire szenvedtem a törzs váltogatott vizesborogatásos hűtésétől (priznic), s ezzel a többség így van. Ám vannak, akik a test hűtését, főleg langyos vizes fürdést, zuhanyozást kellemesnek élik meg. Az ő esetükben ez elfogadható lázcsillapítási eljárás, hiszen a közérzetüket javítja a hűtés. De vizsgálataim szerint az ilyen betegek aránya kb. 20% körül van. S a fiatal, magatehetetlen csecsemők, kisgyermekek, nem tudják előre megmondani, hogy kellemesnek fogjak e találni a hűtési praktikát. Ezért a világ számos, fejlett egészségügyi rendszerrel rendelkező országában (Kanada, Hollandia), már évtizedek óta nem javasolják, sőt kerülendőnek tartják a láz fizikai csillapítását. Gyakorlatilag a gyermekek túlnyomó többségénél a fizikai lázcsillapítás gyermekkínzásnak tekinthető, barbár eljárás.

Járhat-e bármilyen negatív következménnyel, ha a szülő mindig csillapítja a lázat vagy akár hőemelkedést a legelső pillanattól kezdve? Mert ha jól sejtem, ebben az esetben a szervezet nem tudja megvívni a maga harcát, ami talán szükséges volna.

Annak ellenére, hogy számos vizsgálat mutat rá a láz kedvező hatására a védekező rendszerünk működésében, vagy a kórokozók szaporodásának gátlásában, klinikai vizsgálatok nem találtak a betegség hosszának változásával, vagy komplikációk jelentkezésével járó negatív hatást lázcsillapítás esetén. Az előzőekben említett súlyos szeptikus betegek s talán még pár más ritka eset kivételével valószínűleg teljesen mindegy a betegség lefolyása szempontjából, hogy csillapítjuk vagy sem a lázat. Viszont a lázcsillapításnak vannak más veszélyei. Az egyik leggyakoribb, sajnos néha halállal végződő mérgezés lázcsillapítók túladagolásából, dózistévesztésből fakad. Mellékhatások is jelentkezhetnek, bár ezek korrekt dozírozás esetében igen ritkák. Kifejezetten negatív következménye lehet a kényszeres lázcsillapításnak, ha sikertelensége miatt orvoshoz fordulnak, mellyel mind magukat, mind az ellátó rendszert indokolatlanul terhelik, felesleges vizsgálatokat generálhatnak. Hazánkban is az ügyeleti időben orvoshoz fordulás vezető oka a láz vagy sikertelen lázcsillapítás. Ez országos szinten valószínűleg milliókban mérhető indokolatlan költséget jelent.

Egy betegség kapcsán mindig felmerülő kérdés és bizonytalanság a gyerek ápolásának mibenléte. Nem akarja bevenni a gyógyszert, sikít-sír, ha hűtőfürdőbe akarják dugni, ellenáll a jó szándékú kezelésnek. A szülő pedig szintén sírva, tehetetlen dühöt érezve próbálja a gyereket ellátni, hisz csak jót akar neki, ha tetszik, ha nem, az előírást be kell tartani. Van-e helyes út ebben? Muszáj, hogy elkeseredett csatározás színtere legyen a gyógyító gondoskodás? Hogyan lehetséges a lehető legharmonikusabban pl. a láz csillapítása, amennyiben szükségessé válik?

Szinte minden fejlettebb ország gyermekorvosi szervezete első helyen javasolja a lázas gyermek fokozott figyelését, szeretetteljes, toleráns gondozását, ápolását. A legtöbben a gyermek kívánsága szerinti kezelést, lázcsillapítást ajánlanak, persze ésszerű határok között. Biztos van helyes út, de nem mindig találjuk meg. Szerencsére gyermekeink ezt elég jól tolerálják, s hamar megbocsátják botlásainkat. Ahogy már azt a riport elején kifejtettem, gyermekeink elemi érdeke, hogy csak olyan vizsgálatokkal, kezelésekkel terheljük  őket, melyeknek bizonyítottan van értelmük. Tudom, ez idegenül cseng, de az orvosok egy jelentős részét is egyre gyakrabban lepik meg napjaink új kutatási eredményei, melyek gyakran a lázcsillapításhoz hasonlóan megcáfolják a korábban kifejezetten ésszerűnek tűnő orvosi ténykedések létjogosultságát. A lázat, ha csillapítani akarjuk, a legkíméletesebb, de hatékony módon célszerű végezni. Erre legalkalmasabb a gyógyszeres lázcsillapítás. Paracetamol, Ibuprofen, Algopyrin, kamaszkor után aszpirin, mind alkalmas gyógyszer. A megfelelő testsúlyra szabott dózisban kell adni,  s fontos, hogy az azonos hatóanyagú, de különböző fantázianevű készítményeket ne kombinálják. Azért javaslom ezt, mert ezen szerek hatásossága bizonyított, használatuk biztonságosságával együtt, mellékhatásaik jól ismertek, olcsók, különböző formákban adhatók, s a gyermekek is leginkább gyógyszert választanának (saját felmérésem szerint).

Ön mit gondol a gyermekek betegségeinek lelki hátteréről? Lehet-e összefüggés a testi láz és az érzelmi túlterheltség közt? 

Számos betegségnél a lelki élet zavara, sérülése egyértelműen oki szerepet játszhat. Lelki állapotunk bizonyíthatóan kölcsönhatásban áll testünk működésével.

Törekednünk kéne, hogy ezt ne tévesszük szem elöl. Ugyanakkor az elmúlt években többször bebizonyosodott, hogy kifejezetten lelki okoknak tulajdonított betegségekben mégis valamilyen fertőzés, vagy más egyértelműen anyagi elváltozás volt a valódi ok. Napjainkban ismét divat mindent lelki okokra visszavezetni. Ez szinte biztosan téves szélsőséges nézet. De újra csak azt tudom mondani, hogy ez esetben is a bizonyításra kell törekednünk. Amíg nincs bizonyíték, addig kételkednünk kell! 

Konkrétan a lázzal kapcsolatban lelki okot keresni az esetek túlnyomó többségében felesleges. Kellő mennyiségű bizonyíték igazolja  a pirogének oki szerepét.

Számomra nagyon szimpatikus az Ön munkássága és célja, hogy a régi beidegződéseket rendbe tegye! Mesélne egy kicsit magáról, munkájáról? Hogyan vált egyik fő céljává a lázcsillapítás tényeinek terjesztése? Úgy tudom, Ön Hollandiában is dolgozik. Ott és egyéb más országokban mi a (hivatalos) ajánlás a láz csillapítását illetően?  

Nagyon kedves, hogy munkámat ilyen pozitívan ítéli meg. 20 éve vagyok gyermekorvos. 8 évig hazánk különböző kórházaiban, klinikáin tanultam, dolgoztam. Számos kiváló mesterem volt, pl. Méhes Károly professzor a pécsi gyermekklinikán. 18 éve Hollandiában dolgozom egy kis kórház gyermekosztályán. Ez alapvető szemléletváltásra kényszerített, melyet eleinte nehezen viseltem, de be kellett látnom, hogy  ez elengedhetetlen. A tudományosan megalapozott ismeretek és gyakorlat ötvözése a hatékony, a beteg igényére szabott kommunikációval és a beteg ember tisztelete, egyenrangú partnernek tekintése, szeretete, professzionálisan alkalmazott együttérzéssel vezethet csak a legmagasabb szintű minőségi orvosláshoz. Erre kell törekednünk folyton, s a hollandiai munka ebben rengeteget segített nekem. Pl. lehetőségem nyílt a világ vezető orvosainak előadásait meghallgatnom, színvonalas, az egészségipartól független továbbképzéseket végeznem, megismerkednem a világ egyik legkiválóbb  es leghatékonyabb, hierarchia mentes egészségügyi rendszerével.

A lázcsillapítás terén kb. 25 - 30 éves lemaradásunk volt Magyarországon. Itt már nem vitatható tények álltak rendelkezésünkre. Gyermekek tömegét kínozták, kínozzuk jelenleg is a kötelezően előírt fizikai lázcsillapítással. A probléma jelentős költségekkel terheli a hazai egészségügyi ellátást. A láztól való indokolatlan félelemmel és annak következményeivel több országnak sikerült leszámolnia az elmúlt évtizedekben. Ezért választottam ezt a témát, naivan azt gondolva, hogy ezzel léket lehet ütni a megkövesedett, elavult hazai szemléleten, s talán megindul valami erjedés féle pozitív folyamat. 

Hollandiában a 80-as évektől már csak a szeretetteljes ápolást, s a komfort fokozása céljából lázcsillapító gyógyszert javasolnak. Az Egyesült Királyságban 2007-től rendkívül magas minőségű ajánlás született hasonló tartalommal, mely az új hazai ajánlás mintájául is szolgált, csak túl sokat kellett várni rá. Kanada, mely talán a világ legjobb egészségügyi rendszerével büszkélkedhet, szintén ugyanilyen szellemű gyakorlatot folytat már évtizedek óta. Az USA lassabban váltott. Ausztrália átfogó, jól szervezett országos kampánnyal próbálja megváltoztatni már évek óta a miénkhez hasonló láz fóbiás gyakorlatát. Honlapomon megpróbáltam ezen országok ajánlásait összegyűjteni, de az internet elterjedése ma már lehetővé teszi, hogy szinte mindenki hozzáférjen a legfrissebb ajánlásokhoz, megbízható, a világ élvonalában levő gyógyító intézményektől, szervezetektől, mint a Harvard egyetem klinikai, a világhírű Mayo klinika vagy akár a kanadai gyermekorvos társaság, illetve az angliai NICE irányelvek.

Önnek szülőként a kezdetektől egyértelmű volt a gyermekei betegségéhez és lázához való hozzáállás?

Kislányom 6 hónapos volt, mikor Hollandiába költöztünk, s fiaim már ott születtek. Mire jöttek a lázas betegségeik, már én is és feleségem is tisztában voltunk, hogy mit kell tenni. Persze a betegségekkel járó aggodalom újra meg újra próbára tesz bennünket, s bizony sokszor nehéz a szakmailag helyes utat választani.

Mit gondol, hogyan tudják a szülők megerősíteni magukat ahhoz, hogy merjék engedni a gyermek szervezetét dolgozni - amennyiben lehetséges - és fittyet hányva az orvos kötelezőnek előírt lázcsillapítására, magabiztosan "csak" figyelje a gyermek állapotát és akkor lépjen, mikor kell? 

Ez az egyik legfontosabb kérdés. Ha ezt egyértelműen tudnánk, akkor meg lenne a recept a gyors, hatékony szemléletváltáshoz mind a szülők, mind az orvos kollégák és egészségügyi dolgozók frontján.

Hazánkban is az Ausztrálhoz hasonló komplex programra lenne szükség. Megérné!

Jelenleg azt tudom javasolni, hogy a honlapomról is hozzáférhető legfrissebb hazai lázcsillapítási ajánlást olvassák el. Nézzék meg az előzőekben említett országok javaslatait. S gondoljak végig, hogy több mint 30 éve hazánknál sokkal népesebb országok gyermekei nem károsodtak, vagy haltak halomra a kötelező lázcsillapítás és hűtési praktikák nélkül. Nagyon fontos, hogy a lényeg nem a láz, hanem a láz oka! Ha súlyos betegségre van gyanú, azt időben fel kell ismerni és olyankor nem szabad késlekedni az orvoshoz fordulással. A láz mértéke sajnos ennek eldöntésében bizonyítottan nem segít. A veszélyt jelző tüneteket pl. a honlapomon is megtalálják (hollandiai ajánlás fordítása), de hazai ajánlás is van szülőknek az OGYI honlapján.

Mit üzen a szülőknek: hogyan segítsék gyermekeik immunerősödését?

Ez egy egészen más téma, amit legalább ilyen kiterjedt módon lehetne csak jól bemutatni, hasonlóan az allergia megelőzéshez, kezeléshez. Röviden azt üzenem: kételkedjenek, gondolkozzanak kritikusan, csak jól bizonyított ajánlásokat kövessenek. Jelenleg a védőoltásokon kívül nincs bizonyíthatóan az immunrendszert biztosan és biztonságosan erősítő szer vagy eljárás. Beleértve a vitaminokat, táplálék kiegészítőket és gyógynövényeket is. S lehet, hogy jobb is ez így. Az immunrendszer igen veszélyes hadsereg, nem lenne jó felszerelni atomfegyverekkel, ha nem tudjuk biztosan kontrollálni, hogy mit fog kezdeni velük. Gondoljanak csak bele, hogy az allergiák, de bizonyos daganatos és autoimmunbetegségek is az immunrendszer túlműködésére vezethetők vissza.

Valószínűleg itt is az arany középút a legcélszerűbb: kiegyensúlyozott vegyes táplálkozás, rendszeres sportolás, harmonikus, szeretetteljes család, kötelező oltások és tartózkodás a károsító környezettől, mint a dohányzás.

Köszönöm a beszélgetést!

 Dobiné Olasz-Papp Nóra
pszichológiai-tanácsadó, kapcsolatanalitikus
(Interjú a Napi Elemózsia magazin novemberi számából)

 

Free Joomla! templates by AgeThemes

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért.